Alkonynapló címmel rövid bejegyzésekből álló új kötetet jelentetett meg a Kossuth-díjas költő-író, Oravecz Imre. Szajlán beszélgettünk vele az új könyvről, írásról és szembenézésről, alkotásról és intimitásról, az öregedésről, közösségekről, közéletről. Ráadásul még egy felolvasást és egy új műrészletet is kaptunk tőle.
A rombolás új dimenzióit ismertük meg októberben, de a szorongást sok röhögéssel is tudtuk oldani. Ez itt egy visszatekintés 2020 tizedik hónapjára, azon belül az Élet + Stílus és a Kult rovat cikkeire. Mesék, dalok, polipok. Vidnyánszky, Benedek, Pintér.
A Kossuth-díjas Oravecz Imre pályáját költőként kezdte, de életművének – melynek több fontos darabját is az elmúlt években adta ki újra a Magvető – koronája minden bizonnyal A rög gyermekei című regénytrilógiája (Ondrok gödre, A kaliforniai fürj, Ókontri). Többször megjárta Amerikát, de mindig hazajött, most szülőfalujában Szajlán él. Ott kerestük fel, hogy aztán mindenféléről beszéljünk a száz évvel ezelőtti paraszti élettől Kosztolányin és Adyn át Antall Józsefig, a rendszerváltásig, a kultúrharcig és az SZFE-ig.
A legsötétebb, lelassult téli napok, illetve az ünnepek utáni bágyadtság a legalkalmasabb időszak és állapot arra, hogy átadjuk magunkat a kedvenc könyveinknek. Azoknak, amelyeket nem lehet rohanva, a villamoson olvasni. Amelyekhez nyugalom, csend, egy kis egyedüllét és egy jó meleg takaró kell. Azoknak, amelyeket valamiért újra és újra előveszünk, mert szeretjük, amivé leszünk általunk, hogy elvarázsolnak, hogy felkészítenek az új évre, hogy kiszakítanak minket mindabból, amiből már nagyon elegünk van december végére. A hvg.hu Élet + Stílus rovatának bekuckózásra kiváló, nagyon szubjektív könyvajánlóját adjuk ajándékba olvasóinknak.
Tizenegyedik alkalommal ítélték oda az ország legjelentősebb magán-irodalmi díját, az Aegon Művészeti Díjat, amelyet ebben az évben Oravecz Imre verseskötete, a Távozó fa nyert el.
